Szent Orbánhoz zarándokoltunk
Csalótzky Annamária írása
Már a rövidke utazás is derűsen telt. Ragyogó idő volt, sok kedves társunk tartott velünk és örömteli volt várakozásunk is.
Vidámságra hangolt mindannyiunkat az eddig még nem ismert etyeki testvéreinkkel eltöltendő szép este igérete.
Éppen a közös mise kezdetére érkeztünk a hagyományos küllemű neobarokk templomba. Szertartás közben, egy-egy gyarló pillanatban kiváncsian tekintgettünk körbe és találgattuk vajon melyik padban ülhetnek etyeki cursillos társaink.
A könyörgéseket Béla atya egy kicsi leánygyermekkel olvastatta fel. Az igyekvő kis emberke lába alá kettős dobogót tolva, hogy a misekönyvet szemével elérhesse. Milyen megható-kedves szokás ez itt !
A templom félhomályából a napsütésbe kiérve egymás után ismerhettük meg az etyeki cursillosokat. Fiúk lányok vegyesen, Istennek hála - sok sok kisgyermekkel. Bájos szőke fiatal nő karján egy szőkeség, mellette egy másik. Kerekarcú kis-kisasszony faggatja az atyát a templomkerítés rejtelmeiről. Mindenütt egészséges kisgyermekek futkosnak.
És nini ! - közben csoportunk előőrsét is felfedezhetjük, akik már vártak ránk. Puszik csattannak. Te is itt vagy ?- de jó !
És ismerkedve az újakkal, fecsegve, jókedvvel elindulunk a domb felé. Pár lépés az egész és elénk tárul az érdekes térszervezésű kálvária. Az etyeki csoport vezetője éppen az egyes stációknál felolvasandókat osztja szét, amikor a pesti Szent Orbán csoport vezetői, Gabika és Gábor Anna leányukkal megérkeznek. Nagy az öröm ! - Mindnyájan együtt vagyunk ! Legalábbis akik igérkeztek. Egy pillanatra átfut rajtunk, hogy bárcsak még ő is, meg ő is most itt lenne - mert nincs, és hiányzik! Nevek hallatszanak és kérdések. Hol a Zoli ? - és Gábor, meg a Lajos ? De majd elmeséljük ! - nyugtatjuk meg magunkat !
Elindulunk az esőtől felfrissült zöld domboldalon az első stációhoz. Balázs zárja alul a stációk oválját lent és kisér bennünket szemével, majd a keresztút szövegébe, imáiba mélyed. Súlyos szavak , igéretek és fohászok hallatszanak a felolvasók szájából. Hittel, szépen olvas mindenki. A könyörgést együtt mondjuk és most már etyeki barátainkkal. Kisgyermekeik hancúrozásának hangjai vegyülnek a felolvasók szövegeibe, mosolygásra késztetve bennünket.
A stációkat végigjárva együtt, mindnyájan, összekapaszkodva mondtuk el az Úr imáját és az Üdvözlégyet. Milyen hamar is érezhető, hogy Isten szeretetében mind barátok vagyunk! Emlékképpen kaptunk egy-egy szép képeslapot , hogy a stációk mozaikjait majd otthon, emlékezve megnézhessük. Milyen finom gondolat !
Aztán a földi élvezetek birodalmába csöppenünk, mert az etyeki csoport vezetője Debreceni Csaba házába invitál.
Igazi,valódi vidéki sonka, kolbász, házi szalámi és Csaba mesterien elkészített házi kenyere, házi zsömléje vár ránk a helyi keramikus csodálatos mázas táljain. A házigazda zöld kerámia kancsókból öntögeti kerámia kupákba az ízletes borocskát. Szakajtóban illatozik a töpörtyűs pogácsa, amonnan meg a meggyes pite kacsintgat ránk.
El lehet Etyeken kerülni egyáltalán a torkosság bűnét ! Halljátok etyekiek ! Jól megpróbál benneteket az Úr ! :))
Jóízűen beszélgetünk új társainkkal, ízlelgetjük a finom csemegéket. Még a sültzsíros bödönke is előkerül és hamarosan ki is ürül. Telnek a szívek örömmel a pocakok meg falusi finomságokkal.
Aztán útra keltünk a Zarándok pince meglátogatására. A nap már lemenőben volt amikor a hangulatos dombok közé sétáltunk. Remek felújított és patinásan díszelgő öreg pincék látványát élvezhettük. Kattogtak a fényképezőgépek.
És ime előttünk állt csoportunk névadója Szt. Orbán. Kedvesen köszöntöttük a De Colores Szívből jövő dallamával és olvastuk el a szobortalapzat német nyelvű feliratát. Egy pillanatra magunkba mélyedve fohászt mondtunk: segitsd Szent Orbán csoportunk apostolkodását, hitünk elmélyülését, áldd meg kedves vendéglátóinkat, keresztény testvéreinket !
A lebukóban lévő napban és az emberközeli dimbes-dombos, szőlőkkel díszített tájban gyönyörködve masiroztunk a borospince felé. Kedves atyamesterünk Gábor két fényképezés közben megjegyezte, hogy milyen hálásak is lehetünk az Úrnak ezért a szép estéért, a szép tájért, a kellemes időért, a szeretetteljes társaságért. Lelkünkben helyeselve e gondolatot köszönetet is mondtunk.
A pince meglepő volt sokaknak ! - Nemcsak hagyományos fahordókat láttunk, hanem érdekes fehér fémhengerekben is tárolták a nedüt. Hát már a borospincékbe is betört az új világ technikája ?
A büszke cursillos házigazda már "lopta" is a finom borocskát és teltek és teltek a poharak, emelkedett a hangulat, egyre erőteljesebb nevetések hallatszottak. A pince mellett hosszú asztaloknál ült a kis társaság az idilli estében és csemegézte a házi kenyeret, parasztkolbászt, szalámit, s buzgón öblögetett.
Felváltva próbálkoztunk meggyújtani egy kimerült öngyújtóval a gyertyákat, de hiába ! És akkor jött az isteni beavatkozás 2 motoros fiú képében, akik működő öngyújtóval örvendeztettek meg. Máris égtek a gyertyák - minden a helyére került. Ugye milyen váratlanul is oldódik meg sok minden ! Vajon, vajon ...
Az egyik asztalnál Gábor az egyik legszebb magyar népdalt intonálta. A jellegzetes ereszkedő dallam elringatta a lelkeket. "Megkötöm lovamat ...." - hangzott a késő estében a szőlődombok között. A másik asztalnál kedves társaink etyekiek, pestiek egyre felszabadultabban éltek. A borocska megtette hatását.
Örültünk az Istentől kapott szép délutánnak, estének. Legyen Istennek hála új barátainkért és mindenért, mindenért !
DC-Csalótzky Annamária