Az alig kivilágított kertvárosi utcán bizonytalankodva haladtam a sötétben. Bárcsak már ott lehetnék!
6 óra volt. Vajon hányan leszünk? És vajon eljön- e Zoli, és Gáborék?
Végre a kapuhoz értem, csöngettem és beléphettem. Végre !!! - Megérkeztem.
A családias kellemes félhomályban a kisasztalon világít a csoport mécsese. Kedves arcok, köszöntések, a kezekben a zöld könyvecske. És akkor Károly erőteljes szép baritonján megkezdi a Szentlélek hivását . Majd felhangzik a cursillos induló, a végén a vidám "harci" köszöntéssel ! Mindíg elnevetjük magunkat ! Igen, újból igazán és teljesen együtt vagyunk !
Az alkalom tanulással folytatódik. Barsi Balázs atya előadását hallgatjuk az Eucharisztiáról. Súlyos,tömény a mondanivaló, átélt és ihletett az előadásmód . Mindnyájan érezzük az elmélyült hít aranyfedezetét a szavak mögött. Megrendülve érünk a végére. Gondolataink a legkényesebb részeknél időznek még.
Amikor már oldódunk, személyes vallomások, rövid kapcsolódó történetek hangzanak el. Segítjük egymást gondolatokkal, a levont tanulságok felsorolásával, megbeszélésével.
Péterünk - 3 kisgyermek édesapja, görög katolikus testvér. Csendesen számol be arról, hogy mikor Jézushoz járulnak az ő még kicsi gyermekei, hogy az Oltáriszentséget magukhoz vegyék - ő, az édesapa - mondja el mindegyikük helyett magában, Jézushoz folyamodva a nevükben a görög katolikus, szentséget befogadó imát, vallást. A sok római katolikus érdeklődve, kérően néz Péterre.
Mécsesünk lobogása közben a figyelmes testvéri arcok között Péter imájának szavai csendes komolysággal súlyosan hullanak :
"Hiszem, Uram és vallom, hogy Te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél a bűnösöket üdvözíteni, - akik között az első én vagyok.
A Te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok Neked mint Júdás, hanem megvallak Téged.
Emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a Te országodba ! Emlékezzél meg rólam Uralkodó, midőn eljössz a Te országodba! Emlékezzél meg rólam Szent, mindőn eljössz a Te országodba !
Ne váljék Uram ítéletemre, vagy kárhozatomra a Te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására!
Hiszem Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, s a Te valóságos és elevenítő véred,kérlek add, hogy ezeket méltó módon vegyem magamhoz bűneim bocsánatára, s az örök életre. Ámen. "
Nincs mit mondanunk, csak érzünk, s nekem eszembe jut Balázs atya egy mondata "Nagyon becsüljük meg hitünket!"