F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
Kedves Testvérek! Ha nem veszitek tolakodásnak, alküldeném egy régebbi cikkemet, ami gyakorlatilag Szepsy István gondolatait foglalja keretbe. Azt hiszem érdemes elgondolkodni azon, amit sugall... Fogadjátok őt szeretettel.
Szepsy
István – ezúttal bor nélkül
Szepsy Istvánról már nagyon sokan, nagyon sok mindent elmondtak, leírtak, ismerik itthon és külföldön. Munkaszeretete, elhivatottsága, különcsége és talán makacssága is sok embert szólásra késztetett már. Nekünk megadatott még akkor találkozni vele, amikor elveit és gyakorlatát nem tartották „gondolkodó” hegyaljai termelő számára elfogadhatónak: gyanis idehaza elsőként mondta ki, hogy Tokajban nincs aszús és nem aszús évjárat, csak érett szőlő és éretlen szőlő. Ismerhettük, amikor még egyedül az ő szőlőjében lehetett látni a zöldszüret nyomait. Aki erősen figyelt, az boraiban már akkor felfedezhette az addig ismeretlen simaságot, selymességet és tisztaságot.
Magam sokat gondolkoztam már titkán, ami vélhetően
nem is titok. Miért van az, hogy hozzá bármikor be lehet állítani,
olyan lelkes amatőrökkel is képes órákig múlatni az időt,
akikről mi – szégyelljük bár – de úgy gondoljuk, kár
beléjük a Pista bora… Ő persze nem így gondolja, és ontja
magából a tapasztalatot, a tudást, a hitet, és kincset érő
borait. Honnan ez az adni vágyás, ez a felsőbbrendű nyugalom, ami
árad ebből az emberből? Nos, az alábbi következtetésre
jutottam:
1) Szepsy István biztos a dolgában olyannyira, hogy
hibáit sem fél bevallani. Azt hiszem tőle és Bacsó
Andrástól hallottam csak a régmúlt időkre vonatkozó olyan
„beismerő vallomást”, ami sok mindent tisztába tett Hegyalja
nem túl fényes közelmúltjával kapcsolatban.
2) Vélhetően
tudja, hogy nagyon sokat kapott ajándékul, és ezt köteles tovább
adni. Tájnak, szőlőnek, embernek, úton járónak, kérdés
nélkül, nem a saját hasznát keresve.
3) Végtelen szeretet él
benne a táj és a szőlő iránt, szinte kultikus módon ragaszkodik
hozzá éppúgy, mint a kövekhez és a hazájához.
Ezeken töprengve beszélgettünk el nemrégiben dolgokról, amelyek látszólag nem kötődnek szőlőhöz, borhoz, még Tokajhoz sem. Viszont ezek nélkül a dolgok nélkül valójában egyik sem létezhet, Szepsy István tudatában semmiképpen. Beszélgetésünkből egy kisebb fajta monológ kerekedett ki, amit úgy gondolom érdemes saját kommentárjaim nélkül közreadni.
----------
Amit eddig
elértem: Szakmailag
nagyon sok feladatom van még, amihez mint mondtam is, magasabb
szinten kell tudatosnak lennem a hitben. Gyönyörű családunk van,
sokfelé, sokféle elismerésben volt részem. A vállalkozásunk
halad előre, még ha anyagi korlátaink elég feszítőek is. A
világ más részén élő és dolgozó felebarátainkhoz képest,
akiknek persze más jellegű problémáik vannak, nekünk sokkal
többet kell küzdenünk. Megdöbbentő volt látnom a világban,
legnagyobb vetélytársaim arcán az elismerést, vagy talán az
irigységet, amikor végig mentünk a szőlőinkben, a pincén és
beszéltem a terveimről, sikerekről, kudarcokról, teljesen
nyíltan, őszinte, nemcsak kollégai, hanem felebaráti szeretettel.
Amit irigyelnek, talán egyik vagy másik hatalmas adottságú
termőhelyet, de hát ez végül ma is megvásárolható. A derűt,
az optimizmust, a félelemnélküli nyitottságot, azaz a hit
szabadságát csodálják és azt hiszen ez a legtöbb, amit
kaphattam. Meg kell, hogy mondjam, ez a fajta hit mindig is
működött bennem, de ilyen tiszta tudatosságra csak 2006 tavaszán
jutottam, amikor sikerült nagyrészt levetkőznöm a negatív
érzéseket, gondolatokat.
A
munkáról: Nem
vagyok munkamániás. Egyszerűen a tőkék között érzem jól
magam, ők is a társaim, és sugározzák a szeretetet és az erőt.
Tudom, hogy a munkámmal és a boraimmal kell megmutatnom Isten
teremtő szándékát a szőlőhegyekkel, a fajtával, és velem meg
a társainkkal: „…ember mindent érted teremtettem, vedd észre,
és segítsd megnyilvánulni a szőlő és a bor szépségét, hogy
mindenki számára nyilvánvaló legyen Tokaj lényege. Most ezért
szedd össze magad Pistám, először is engedd magad át a
harmóniának, hogy aztán képes legyél a teremtéssel is teljes
egységben működni” – szoktam magamnak mondogatni. Ezért
dolgozom, hogy kegyelmet nyerjek a harmóniára. Ha nem veszem át a
hegy, a föld, a tőke, a levegő, a nap a víz rezgésszámát és
nem azonosulok velük, nem tudom a legmagasabb szintet elérni.
Folyamatosan tudatosulnom kell azzal, hogy egyek vagyunk.
A
szőlő és a Teremtő: A
szőlőben érzem a legjobban a teremtő jelenlétét, azon belül is
vannak helyek, ahol mindennél erősebben: az Úrágya bástyánál,
a Király 15 soros felső harmadában, Szent Tamás öreg, karós
lépcsőjénél, a Nyulászó tetőn, ahonnan elsőnek látni a kelő
Napot Mádon. Először, azt hiszem 7 éves voltam (most 57 vagyok)
és a Nyulas dűlőben egy tavaszi napon, amikor már virágzott a
mandula, zöldellt a fű és a tyúkhúr, a madarak örültek a
tavasznak. A földnek áradt a párája. Apámék venyige tüzet
raktak az ebédhez, akkor találkoztam először Istennel és
beleszerettem a szőlőhegybe. Akkor még nem tudtam, hogy nekem csak
ezen a helyen lehet megtalálnom önmagamat és a Teremtőt.
A
sors: Minden
utat a lélek választ, vagy ha úgy tetszik, jelöl ki számunkra.
Tudja, hogy miért költözik egyik-vagy másik testbe, sorsba,
helyre. Ez az én utam. Feladataim vannak, nagyon sok földi is, de
ezeket is csak úgy tudom méltó módon teljesíteni, ha minden
pillanatban emlékezem, hogy ki vagyok, és honnan jövök. Újból-
és újból meg kell kérdezni attól, aki az örök önnön valónk:
hová mégy?
Alois
Kracher: Először
Rohály Gábor mutatta be nekem őt a 90-es években, vagy 14 évvel
ezelőtt. Azóta sokat találkoztunk, kölcsönösen tiszteltük
egymást, sok rendezvényen vettünk részt együtt a Botrytis
forumban (Egon Müller, Alois Kracher, Alexander de Lur Saluce,
Szepsy István). Próbáltunk tenni valamit a 100% természetes
alapanyagú botritiszes borokért Svájcban, Ausztriában, Londonban,
New Yorkban. Most 2008-ban Tokioban lesz a fórum, ahol a fia Gerhard
Kracher képviseli a céget és Ausztriát majd, a Szepsy-t pedig a
fiam, István. A fiaink egyidősek, jól megértik egymást. Mindnyájan
sokat köszönhetünk neki, nem csak szakmailag, de jó szervező,
lényeglátó is volt, és jó ember, jó barát. Remélem, egyszer
odaát találkozunk majd.
A
szabadság elemei: Leglényegesebb
a SZERETET. Péter Pünkösd előtt még nem tud különbséget tenni
a valamihez kötődő és az isteni, a végtelen szeretet között. A
Szentlélek ad neki teljes hitet és azt hiszem, ez velünk is így
van. Aki kér, annak adatik, aki zörget, annak kinyílik az ajtó és
a Szentlélek pártfogolja és eljuttatja a teljes hitre, ahol már
képes a SZERETET-re. Ez vezeti majd minden érzésében,
gondolatában, cselekedetében. Az ilyen ember derűs, nyugodt,
önfeláldozó… bizalomra való, nem keresi a maga hasznát, stb.
(Korinthusi levél 1.13)
---------
Nos, ítélje meg ki-ki maga, vajon ez
az út egy borász számára is járható-e?
MG 2008. február
