F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
A témát Gál Jenő atya: ”Menjetek ki a szőlőmbe” c. könyvéből, a 112. o-ról kezdődően veszem, ott lehet a részletekre menően tájékozódni, érdemes. Ez a vázlat figyelemkeltő szeretne lenni..
Ahhoz, hogy megváltozzunk, ahhoz első sorban meg kell ismerni önmagunkat. Először hálát kell adni a Jóistennek, hogy élünk, és módunk van a változásra. Tételezzük fel, hogy lepereg előttünk az eddigi életünk története. Abban fehéren-feketén minden esemény, úgy ahogy történt, megelevenedik. Isten felvette ezeket és az utolsó ítéletnél megmutatja nekünk Sok dolog nagyon kínos lesz, esetleg végzetes, ami az örökéletet jelenti. Foglalkozzál saját magaddal! Nézz bele komolyan a lelkedbe, ismert meg magadat, igazán nem képmutatóan, felületesen, hanem úgy, hogy az igazi arcodat lásd!
Ez a felszólítás szükséges, mert a mi időnk átka, hogy nem gondolkodunk. Gondolkodnak helyettünk a médiák, a pártok. Kész véleményeket tárnak elénk magunkról, a világról, az erkölcsről, a politikáról stb.
A rohanó világban nincs idő mással foglalkozni, mint a külsőségekkel, munkánkkal.
Ahhoz, hogy saját magunkba tekintsünk, meg nem oldott problémáinkra gondoljunk, ahhoz egyedüllét, magány kell, ami nincs meg sohasem, mert elfoglaltak vagyunk. Nem akarunk belenézni lelkünkbe. Túl sok a probléma, menekülünk saját magunktól. Félünk saját magunkkal egyedül lenni. Inkább másokkal szeretünk lenni, de ott nem magunkat mutatjuk, hanem szerepet játszunk. Vigyázunk, hogy véletlenül sem fedjük fel magunkat. Mást játszunk otthon, mást a munkahelyen, mást a bevásárlásnál. Elmélkedjük ezt át, és törekedjünk az önismeretre, ahhoz, hogy ezt elérjük, rendkívülien őszintéknek kell lennünk.
Gondolkodj, ne légy felületes, mert a körülmények mozgatnak minket, és törekednünk kell ezeket a mozgatóerőket megismerni.
Hogy megismerd magadat, beszéljünk őszintén egymással. Mert az a vallás, amely senkiit sem sért meg, nem fog senkinek sem gyógyulást adni. Az a vallás, amely senkit sem háborgat meg, nem fog senkink sem békét adni. Az a yallás, amely nem ismeri a szomorúságot, nem ismeri a vigaszt sem. Az a vallás, amely nem kér senkitől sem áldozatot, az nem fog senkinek sem segíteni. A Szentírásban írtakat hidd el. „Jobb a barát által okozott seb, mint az ellenség áruló csókja.”, vagy „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” Itt az egyház pásztoraira gondolj, intő szavukra, mert ők jót akarnak nekünk, jobban szeretnek, mint akik dicséretükkel ámításaikkal félrevezetnek.
Legyen meg az őszinteség magaddal szemben. Légy szerény, és ismerd el a jót, amit magadban meglátsz, és még továbbfejleszthetsz. Légy bátor, hogy tudomásul vedd árnyoldalaidat és a rosszat is magadban. Vigyázz, mert sok tévedés is lehet a magad megítélésében. Nevetni fogsz, ha látod, hogy milyen tévesen és mennyi előítélettel szoktál magaddal foglalkozni.
Légy őszinte Istennel is, és fogadd el az igazságot és a valóságot, ha az fáj is. Istentől nem tudsz megszökni! Isten nem csak hibáidat látja, hanem kicsi és nagy együttműködésedet is az Ő üdvözítő tervével.
Légy őszinte mindenkivel. Nem vagy egyedül, mások is felszállnak arra a vonatra, amelyen te utazol. Ne halogasd, hogy kibékülj Istennel, magaddal, embertársaiddal. Nem alkalmas mindenki mindenre, de mindnyájan kivétel nélkül alkalmasak vagyunk valamire. Mindenkinek adnia kell a másiknak ezt a „valamit”, hogy érjünk is valamit. Hisz a kölcsönös adás és kapás teremti meg a közösséget. Senki sem elég saját magának.
Az őszinteséghez tartozik, hogy elismered hibáidat másokkal szemben. Minden tetted, jó vagy rossz, hatással van a többiekre. Amit teszel, építi vagy rombolja az egyházat és a társadalmat.
A világ környezeted és eszközöd, hogy benne megvalósítsd Isten tervei szerint az emberi és a keresztény fejlődést és haladást. Légy bátor. Szent Ágoston mondása ránk is érvényes: „Amit annyi más meg tudott tenni, én miért nem.” Fogadd el magad, ahogy vagy! Ne hazudj magadnak! Ne csapd be magad!
