F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
A szenvedés értelme
A dúsgazdag kereskedő elkényeztetett fia , betegen és lelkében is megváltozva tér haza a háborúból. A betegágy hagymázában felsejlik előtte korábbi ártatlanul gátlástalan, gondolattalan élvező élete és borzalmas háborús élményeinek kontrasztja.
Zefirelli érzelmes-esztétikus filmkockáin bűvöl el bennünket Ferenc természeti sétáival, a csodálatosan dús pipacsmezőn, s látjuk, hogy a betegágyból egy madárka csivitelésére ébredő érzékeny fiú érintéses kapcsolatot keres a kis élőlénnyel és a háztetőn vakmerően a madárka után sétálva finoman megfogja, megsimogatja és odaadással megcsókolja Isten kis teremtményét.
Formálódik benne az új ember, aki új igazságokra ébredt, elhagyva a sohasem boldogító pénz és harácsolás világát, hogy maga is egy szép szines hernyóból átalakulva egy még szebb pillangóvá váljék példájával felmutatva egy elhivatott Istenben élő igaz életet.
De a békesség, a Krisztus-szerelemhez való érkezésig, a megszentségesülésig hosszú keserves kinlódásokon, súlyos betegségeken,a mások által meg nem értettség gyötrelmein, az önként vállalt szegénységen, fájdalmakon át vezet az út, addig, amíg zsoltárt énekelve el nem következik a mai napon ünnepelt tranzitusa. Tranzitus, átmenet, mert ő nem ismerte meg a halált, csak földi boldogságából átment Isten látásába, a mennyeibe.
Boldog volt, mert már életében létegységben élt Krisztussal, felvállalta, boldogan megismételte a kálváriát.
Egy alkalommal Perugiából hazafelé irtózatosan átfázva, éhesen, szomjasan, a testi kínoktól elgyötörten egy angyalos kolostorhoz érkezett, ahol a durva kapus kiméletlenül becsapta előtte az ajtót. De Ferenc gyötrelmében boldog volt ! - Boldog, mert türelemmel, szeretettel és békességgel tudta fogadni az elutasítást. Emögött már a Szentlélektől átjárt szív volt, kegyelem, mert a maga erejéből nem tudta volna ezt megtenni.
Megrázóan érzékelteti Zeffirelli hogyan is készült a St. Damiano templom, amikor Ferenc a fagyos télben, mezitláb követ-kőre rakva derűvel építkezik és énekel és énekel, élő kőként akar beépülni a templomba, mert mindíg az eggyé válást keresi Istennel, fű, fa, virágban, a vizekben és a teremtményekben. És a számkivetettek, szegények, tisztaszívűek aztán oltalmat találnak az elkészült templomban, az Úr elé rakva szerény kis ajándékaikat.
"Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz
Életed éld szabadon, légy nyitott a szépre,
Napra nap után így növekszel.
Ha apránként építsz, s a szépség a szívedből nő ki" - énekli .
Ferenc szemléletében a természet nem kétarcú, mint ahogy azt a bűnös ember megtapasztalja. Mert a Teremtésben még minden természeti elem egyarcú. Jó, szép, hasznos. A vízpára szállt fel egykor, megöntözte a földet és így keletkezett a Paradicsomkert, de a zsoltáros már azt mondja rémülten, hogy " a vizek már a torkomig érnek"! És víz pusztitja el Noé bűnös városát, de a víz, az azon úszó bárka menti is meg, az igaz Noét.
Ferenc is a maga szentséges kegyelmével egyarcúnak látja a természetet, boldogan üdvözli urát-bátyját a napot,- hiszen az "ránk deríti" Isten világosságát, nővérét a holdat és még a halált is. Hiszen aki Istenben él, annak barátja a halál is, aki az örök életbe visz !
És mi célja lehet a hivő embernek, mint az örök élet szentsége.
Engedjük mi is, hogy Ferences atyáink, megtanulva Assisi Szt. Ferenc reguláját, vállalva a szegénységet, a tisztaságot, a tanítást, bennünket is felemeljenek, mint a filmbéli Ferenc a kelmefestőműhely sötétjében robotoló öreget és vezessenek ki bennünket a napfényre !
Barsi Balázs atyánktól hallhattuk, hogy ha valaki egy Ferences rendház kapuján kopogtat, nem az az első dolguk, hogy prédikáljanak a hitetlennek, hanem azt kérdezik meg előbb, hogy "nem vagy éhes vagy szomjas ?" Sokan megtapasztalhattuk ezt a szemléletet ferences atyáinktól
Isten óvja, gazdagítsa mindenben Ferences atyáinkat, kedves segítő testvéreinket !
Csalótzky Annamária
