F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
Böjte Csaba AtyaA gonosz szeretne lelkünkbe furakodni és elvenni tőlünk a
reményt. Szeretné elhitetni velünk, hogy nincs jövő, hogy
létünk elérte a korlátokat, a plafont, és most már innen a
civilizációnk hullámcsúcsáról csak a mélybe zuhanhatunk.
Hihetetlen komor színekkel, sok logikával dolgozik: Ember,
az ami rád vár, csak vergődés és szenvedés! Látod a
lepusztult, szemét hegyektől árnyékos kihaló világban
mindent elrontottál, nincs tovább. Nemcsak mint ember, hanem
mint nemzet is, és mint az emberiség is, végnapjaidat éled,
éld ki hát magadat részeg tivornyádban.
Félőrült, egymás torkának eső politikusok, diktátorok,
beteges zombivadászok között, a puszta létükért küzdő porba
süllyedt, rongyokba burkolt párák kóvályognak egyre
gyakrabban a filmeken, a könyvekben, a holnaptól félő
megriadt emberek tudatában, és lassan már az utcáinkon is.
Ez várna ránk? Valóban feléltük volna a mát és a holnapot?
Teremtő, gondviselő Istenünk jóságosan feltarisznyált, és mi
léha gyermekei, mindent eltékozolva, már a tarisznya alján
kotorászunk? Vajon a globális felmelegedés, az altalaji
kincsek elpazarlása, a tornyosuló szeméthegyek világából
nincs kiút? A szabad akarattal megajándékozott emberiség
égbetörő repülése, minden hősies erőfeszítése, évezredes
vágya a jobb és a szebb után, lihegő állati ösztöneink
kiélésében, egy lerobbant lebujban fog véget érni? Minden
szétesik egy nagy orgiában, hol öntudatlanul, önön
magzatának elpusztítását ünnepli egy végtelen groteszk torban?
Vajon tényleg, e lét vergődő szenvedéséből az egyetlen
megváltás, a világ teátrális pusztulása, egy hatalmas tűz,
mely tőlünk emberektől fertőtleníti meg ezt a földet?
Adventben élünk! Az élet egy nagy csoda! Én hiszem Anyámmal
az Egyházzal, hogy van jövő. Nem magamban és nem is a bűnre
hajló emberben bízok, hanem a gondviselő Istenben, Jézus
Krisztusban, ki azt mondotta: Atyám mindmáig munkálkodik és
én is munkálkodom. Én ebben az értünk munkálkodó Istenben
bízom! Hiszek a mennyei Atyában, ki a teremtés hajnalán azt
mondta, hogy legyen és lett! Hiszek a Fiúban aki karácsony
éjszakáján képes volt magára venni az emberi lét minden
terhét, gondját és rámosolyogni édesanyjára, nevelő apjára,
az egyszerű pásztorokra. Hiszek a Lélekben, ki marék porból
született létünket megszenteli és vezeti. Hiszem, hogy a
Szentháromság által megálmodott világunk minden bűnünk
ellenére, az egymást váltogató adventek sóvárgó imájában
előre halad, kibontakozik. Hiszem, hogy nem reménytelen a
mai reggeli korán kelésem, a rorátéra hívó templom harang
szavával feleselő kisgépem billentyűzetének kopogása. Tudom,
hogy szerető Istenünk karjai roskadásig tele vannak
ajándékokkal, melyet nekünk szán, és melyeket mi megálmodni
sem tudunk, de alázatosan térdre rogyva kérhetünk.
Igen, kérhetünk és elfogadhatjuk, mert Istennek gyermekei
vagyunk...!
Advent van, és én gyengeségeim, bűneim tudatában, nem
magamban bízva, nem is a tusosokkal perelve, hanem
Krisztusom akaratát alázattal teljesítve mondom, mormolom az
imát, és benne az örök igéket:
Miatyánk....Jöjjön el a te országod.... Adveniat regnum tuum...!
Szeretettel, 2009 adventjén,
Csaba testvér
