F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
Kovács Gábor atya, aki nagyonis világosan gondolkodó nagyon művelt ember, a Mágia és hit cimű kitűnő könyv szerzője, mindig is azon volt, hogy az igazi keresztény hitet mindenféle okkultizmustól, babonától, helytelen hiedelemtől elválassza.
Az a fránya rádió nemcsak interjúkkal szórakoztat, amikor a híreknek vége, hanem hirdetésekkel is. Gyógyszerek és gyógyhatású készítmények hirdetéseiben vissza-visszatér a természetes hatóanyagokra való hivatkozás. Ma kultusza van annak, ami természetes. Ezen azt értik: ez nem mesterséges készítmény, nem avatkoztunk be, nem változtattuk meg, úgy kapod, ahogy a természet produkálta.
Ez nincs végiggondolva. Ha teát főzünk egy gyógynövényből, máris beavatkoztunk, megváltoztattuk, a természetben így nem található. Legföljebb arról lehet szó, hogy csak fizikailag változtattuk meg: kioldottuk, sűrítettük, esetleg más anyagokkal kevertük, kémiailag azonban nem reagáltattuk. De mennyiben jelent ez elvi különbséget? A kémiai folyamatok éppúgy természetes folyamatok, mint a fizikaiak. Ha az orvostudomány úgy találja, hogy egy hatóanyag jobban működik bizonyos kémiai átalakítás után, miért gondoljuk, hogy a vegyi folyamat ártott a hatóanyagnak, ahelyett, hogy használt volna? És ha a hatóanyagot szintetikus úton, élettelen anyagokból tudjuk előállítani, miért gondoljuk, hogy a kémiai szintézis nem természetes folyamat? Isten azt akarja, hogy „uralmunk alá hajtsuk a földet”, s a természettudomány gyakorlati alkalmazásával – többek között a gyógyszerkémiával – ennek a parancsnak teszünk eleget.
A „természetes” kultuszában rejtett előfeltevés lappang: a természet okkult erőkkel való felruházása. A pogány mitológia számára az erdők és vizek titokzatos lények lakóhelyei voltak, a barlangokban szörnyek tanyáztak, a bokrokban nimfák és faunok szeretkeztek. A kereszténység elfordult a mitológiától s vele a természet kultuszától is. Egy évezred és egy Assisi Szent Ferenc kellett ahhoz, hogy a természetre mint Isten csodálatos teremtésére újból vallásos szemmel tudjunk tekinteni. A skolasztika által kidolgozott logikus gondolkodásra volt szükség ahhoz, hogy a természetben megtanuljunk irracionális erők helyett értelmet keresni, és megszülessék a természettudomány. Most újra az irracionalitás divatja tombol. Numinizáljuk, vallási tulajdonságokkal ruházzuk föl a „természetest”, és félünk a „mesterségestől”. Holott csak a racionálisan fölfogott természet „természetes” igazán. Mihelyt önkényesen beleviszünk egy numinózus elemet, az már mágia.
A mágia és a racionális gondolkodás válaszúján állunk
