A hitért nap mint nap meg kell küzdeni, nem fejlődik magától. Tartást ad, más utat mutat, amelyen lehet menni 5 cm-ert, de km-eket is, és bármikor elkezdhető.
A mostani élet, olyan értékrendszert akar ránk erőltetni, amelyben a pénz áll a középpontban. A hivő embereket kevésbé érdeklik a külsőségek. Energiáját a mindennapi küzdelemhez, munkájához, hitéből kapja. Hivők és kevésbé hivők között feltevődnek kérdések, melyeken érdemes elgondolkoidni: a hit és a vallás. Prédikációt hallgatunk, Bibliát olvasunk, rózsafüzért imádkozunk, lelkigyakorlatokat végzünk, de mennyire segitenek minket, ha csak ezt végezzük, de nem teszünk semmit? És mi a helyzet forditva? Ha valaki csak cselekszik, de nincs hitélete? A vallási szertartások erősitik a hitet, de belső tartás és hit kialakulhat úgy is, hogy kevesebb szertartáson veszünk részt? A keresztény szertartások, sokkal rövidebbek, mint sok más vallásnál. Ez, azt jelenti, hogy a keresztények, kevésbé hinnének, mint mondjuk a muszlinok? Isten, miért bizza,- kivülről nézve-,istentelenül élő emberre a templomépitést?
Mindegy mi a válasz, mindennap mondd el: "Uram, hogyha hülye leszek, ha már az sem jut eszembe, hogy hozzád fohászkodjam, csipj fülön, vagy rúgj belém, csak ne hagyj elkallódni."