F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
A Csattogó völgy barna faházikói között sorban állnak a kináló asztalok.
Nagybajuszu 50-es fazekasmester teríti árukészletét. Mellette bámészkodik az ifju bajusztalan. Szép árut hoztak, van is keletje és nem is nagyon drága.
Erdélyi kalaposmester hozta el filckalapjait, meg kúpos fonott szalmakalpagokat. Tükre előtt öregedőben lévő asszony próbálgatja reménykedve a fiatalosabb nyári kalapokat. Hátha még ... talán ? Hangulatos látni a kalapformázót - mert a mester még azt is elhozta !
Burjánző fűszernövények illata csap meg, - megvehetőek. Fafaragók, kézimunkázó asszonyok, remekei között haladunk egyre sietősebben a koradélutáni éhséget elcsapni a palacsinták, paprikáskrumplik, a bográcsosok, kürtős kalácsok rengetegében.
Koradélutánra katolikus misét hirdetnek. Egy lengyel atya celebrálná, hogy utána elmondja, hogy bár erdélyi testvéreink társaságát kerestük, de katolikus lengyel testvéreink is közel érzik magukat hozzánk és hívnak, várnak bennünket is kőbányai szép szecessziós templomukba a Szent Adalbertbe, ahol rácsodálkozhatunk közös szentjeink, királyaink - Szent Kinga, Szent László szines üvegablak-képeire, testvériségünkre. Feltűnik egy pillanatra a katolikus atya fekete reveredájára is kilógó - olyan elsőáldozós kislány aranylánc, egy kicsi kereszttel. Érdekes - férfiak nem szoktak ilyet hordani ! Papoknál sem láttm még soha.
Tán azért mert lengyel ?
És az irtózatos erejű nyári zápor becsap a mise-sátor nyitott terébe, de vadidegenek seprűt, felmosót ragadva "hamarost" rendet tesznek, feldíszítik az alkalmi oltárt, virág is kerül, egy atyafi két faágból egy kis kéreggel egy keresztet "köt" és azt is kitesszük. Szaladva hozta. Aztán elkezdődik a katolikus mise. És kiderül az ég, süt a nap mindnyájunkra míg a napi Evangéliumot hallgatjuk és ennek kapcsán egy drámai történetet a kereszt erejéről, a lengyel atya családi múltjából. Ezt is kaptuk az Úrtól ezen a napon. Deo gratias !
A lengyel atya nagyapját is üldözték. Mikor kik. Tudjuk. És mert a földművelő "ellenséget" a nagyapát nem sikerült még agyonütni, hát csapatok keresik életre-halálra. Végülis betérnek a vidéki házba és az udvarra parancsolják a fiatalasszonyt, nagyapa lányát és a fegyvert ráfogják. A nagymama gyötrelmes kétségbeeséssel nézi a jelenetet. Nyakában nyaklánc és rajta kicsiny aranykereszt. A fiatalasszony áll a fal tövében rámered a pisztoly és meg kell mondania hol a nagyapa, különben meghúzzák a ravaszt. Az asszonyka átadja lelkét az Úrnak és nézi,nézi rezzenéstelen a nagymama láncán függő keresztet - de semmi mást. Imádkozik magában és elszámol az Úrral, hozzá igyekszik.
Zavartan néz a katona, követi a tekintetét, látja a rendíthetetlent - valahogyan zavarttá válik, - majd hirtelen az órájára pillant - jajj ! lejárt az idő, küldetését nem tudta teljesíteni és mert precíz fajta, indulnia kell azonnal. Fegyverét leereszti és kapkodva elhagyja az udvart.
És a lengyel atya nyakában ott függ az Úr keresztje, a kicsi, nőies aranykereszt, világít a fekete reverendán. Soha le nem veszi - mert ez az ő élete, az Úr, a megmentő keze.
Kibotorkálok a sátorból. Már semmit sem akarok megnézni. Most úgy érzem elég e napból, mindent tudok, ami fontos és szép:
-" Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy " - dalol bennem a zsoltár
Csendben vagyunk a kisbuszban. Gurulunk az erdőn át az állomás felé. Elhagyjuk a pazar völgyet.
