Hova szántál bennünket Istenünk ?
És kapunk erre a kérdésre feleletet, csak a lelkünkkel kell, csendben, nagy csendben fülelnünk, hogy a választ meghallhassuk.
A Börzsöny vonulatai egy anya szerető karjaiként ölelik körül a Csattogó völgyet.
Gazdag és még érintetlen itt a természet. Madárdal, lepkék, kövér poszméhek szállnak, tücskök pattognak. A tóban halak vadásszák az éltető zsákmányt, sok itt a katicabogár, a csiga, esténként pedig békahangok versenyeznek. Messziről hallható a koncert.
Ide érkeznek immár harmadik éve erdélyi testvéreink és mindazok, akiknek jelent és sokat jelent egy baráti összesimulás azokkal, akik már hivatalosan is honfitársaink, - vagy csak a lelkünkben azok, - hogy együtt lehessünk 3 napig. Beszélgessünk, nevessünk és imádkozva hálát adjunk az Úrnak, hogy még igenis vagyunk és lehetünk is barátságban és szeretetben együtt.
A harmadik nap az ökumenikus istentisztelettel kezdődik. Ülünk egy óriási kék sátor alatt és a szinpad magaslatán ott áll az erdélyi katolikus atya,mellette szorosan egy református lelkész, aztán az unitárius és az evangélikus pap. Zeng máris a Székely Himnusz és zizegnek a papirzsebkendők. Szemünkkel éhesen keresgélünk, hogy kedves tavalyi ismerősünk vajon el tudott- e jönni ismét az idén ? És micsoda öröm, amikor megtaláljuk !
Sorra énekeljük keresztény énekeinket , hallgatjuk papjaink összefogó, biztató, igeidézeteit. Milyen csodálatos ! Mindenki tudja mindegyiket, pedig más felekezet és más földrajz. Ugye hogy mind egyek vagyunk !
Gyötrelmes érzés a magyarországiaknak meghallania a lelkész szemérmes sóhajtását, elfojtott vélt sírását, hogy az erdélyi nálunk román, Erdélyben meg "bozgor". És erre nem szakad le a sátor teteje, csak mi zsugorodunk össze gyalázatos szavazásunkra gondolva. A második Trianonra, az árulásunkra - mégha egyénenként kevéssé is tehetünk róla.
De a kisebbségi létben edzett acélatya lelkesen szól mégis, emlékeztetve arra, hogy tudható, böjtös idők következnek, de ne tegyünk úgy, mintha a Titanic tragédiája közelegne, fogjuk "erőst" egymás kezét, mert egy vérből vagyunk és Krisztus nevét valló emberektől így illik.
"És áldást fogunk kapni, mert megáldani azt lehet, aki kész megosztani !"
És előlép a másik lelkész is és biztat: "Erős vár a mi Istenünk"! De kérdez is !
-" Tán az a jó, aminek materiális haszna van?" "Vajon te most ezért, a mulandóért jöttél -e el ide ? - vagy talán másért ?
Szőttesbe kötött imakönyvével a kezében az unitárius lelkész is szól, zsoltárost idéz: - " Szívemet hozzád emelem, én tebenned bízom Uram és meg nem szégyenülhetek, mert szégyent nem vallanak azok, akik hozzád esedeznek"
Tőle is meghalljuk, hogy mit is jelentett jogtalan igazságtalan ítéletünk, és hogy mit jelent "anya nélkül élni". Igen, így mondta szó szerint !
És szólítván bennünket "Tisztelt Atyánkfiának" :)) - arra hív, hogy "megszentesüljünk az együttlétben" .Szinte őserő árad belőle ahogy fohászkodik és kiván " A napfény lobbantsa lángra lelkünket, hogy mint a kandalló tüze égjen Istenünkért és minden magyar testvérünkért " Valahogy nem is érzem itt és tőle patatikusnak a mondatot. Ideillik !
Aztán a magyar Himnusz következik és a lelki megpihenés.
A szünet után bájos fiatal székelyek kerülnek a szinpadra, szól is a vérpezsdítő széki muzsika. Két gyönyörűen éneklő tisztaarcú leány hozza el énekével a Hargita üzenetét és így lesz teljes az "Ördögborda" együttes nekünk szánt programja.
De nincs vége még az élményeknek !
A sátorból kiszédülve indulnánk egy rövid zarándoklatra a Szent Jakab kagylóhoz, ahhoz a szimbólumhoz mely a híres El Camino középkori zarándokút jelvénye : a fésüskagyló. A verőceiek ide a tábor közelébe, az erdőbe helyezték el ezt a szimbólumot.
Egy kis póni csapat mellett megyünk el - kis mokány székely legénykét ültetett fel az apja az egyik pacira és bíztatgatja " Kászon, ülj egyenesen!" Micsoda aurája van ennek a régi magyar névnek ! KÁSZON :)) Kedves kis legényke ! - leszel- e majd olyan kitartó és kemény mint a szép de kemény éghajlatú kászoni medence fiai ? Finom ló- és szénaillat árad a szállító járműből.
A Szt. Jakab kagylónál zarándokdalokat énekelünk, majd két elszármazott erdélyi költőnő szavalja el köteteinek néhány versét Istenről, a hazaszeretetről, az erdélyi haza utáni sóvárgásáról.
Eltelnek a lelkek, jó is, hogy vége a súlyos perceknek. Szaporázva indulunk vissza a táborba, hogy megnézzük miféle portékákat kínálnak az erdélyi és magyarországi művészeink.