F(ohász), E(lme), L(élek),
RSS
Ott ült a földön. A jeges földön ült. Mint egy 4 éves kisgyerek. De felnőtt volt. Törpe. Egy asszony. Kis kezét nyújtogatta. Ebben az időben este a Belvárosban koldult.
Már várta az indulás idejét, Peregrin atya újabb gondolatait, szép miséjét. Sapka,sál,meleg kabát és imakönyv. Nagyon hideg volt odakint. És ahogy máskor is, úgy számított, hogy még betérhessen a Jégbüfébe az izletes sajtos pogácsáért. Nem, késni azt nem lehet semmiképpen. Felsietett a széles lépcsőn, de ahogy elrohant észrevette. Ott ült a földön. A jeges földön ült. Mint egy 4 éves kisgyerek. De felnőtt volt. Törpe. Egy asszony. Kis kezét nyújtogatta. Ebben az időben este a Belvárosban koldult. Sohasem látta eddig még, pillanat alatt átfutott rajta a rettenetes fájdalom és bezuhant a Jégbüfébe. Rosszul érezte magát. Automatikusan állt oda a pénztárhoz és dadogta el mit is kér. Toporgott. Sietnie kellett volna, mert kezdődött a mise. Hirtelen irtózatosan szégyellni kezdte magát a meleg kabátban a cukrászdában, a pogácsával a misére menet. A sírás környékezte. Aztán eszébe jutott valami. A valami semmi. Az, hogy Itt van forró csoki is. Váltott,odament, megkapta és kiódalgott. Nem sietett, nem tudott. A lépcsőnél megállt, leguggolt és odaadta. Forró csoki ! - mondta. Az arc rezzenéstelen volt, a kis kéz a pohárra fonódott. Egy szó sem esett. Semmi. És akkor átfutott rajta, hogy nem hallotta a köszönetet. És egy pillanat után emiatt - maga miatt - a legnyomorultabbnak érezte magát. A János Passió egy sora jutott eszébe Péterről "Ám keserves könnyet ejt, mert ránézett atyja" Amikor aztán a misén a liturgia odaért, hogy "Uram nem vagyok méltó"... már csendben zokogott. És ezután már énekelni sem tudott. A következő vasárnap várva-rettegve ment fel a lépcsőn. Ott volt. Most egy párnán ült. A Jégbüfében egyből a csokit kérte, és ment egyenletesen a lépcső felé. Lehajolt, odaadta és ment is. Örült a párnának. Csöngetésre a padban ülhetett. Imádkozott és énekelt, az Úrnak és őérte is. Csend és komolyság ült benne a mise végén, a Lélek megtanította megint valamire. Hazafelé átsandított a másik oldalra. Még ott volt.
